A belső és külső irányzatú harcművészetekről Sun Lutang mestertől – Interjú mesterekkel, a taichi tradíció (cikksorozat 5. rész)

Sun Lutang (孫祿堂), 強國之基 – „a nemzet megerősítésének alapja”

A fordító előszava

Ez az értekezés azért lehet fontos minden kínai harcművészetet gyakorló számára, mert segít megérteni, hogy a harcművészet nem pusztán technikák és fizikai erő kérdése. A belső irányzat (內家, nèijiā) és a külső irányzat (外家, wàijiā) megkülönböztetésén keresztül rámutat arra, hogy a mozdulat mögött milyen szerepet kap a test, az erő, a légzés, a tudat és a szándék. A gyakorló számára ez azért lényeges, mert a fejlődés nem csupán abban áll, hogy erősebben vagy gyorsabban hajtja végre a technikát, hanem abban is, hogy fokozatosan összehangolja a testet (身, shēn), a qi-t (氣, qì), a szándékot (意, yì) és a szellemet (神, shén). Így az értekezés egyfajta szemléleti útmutató: segít felismerni, hogy a külső forma és a belső művelés nem feltétlenül egymással szemben álló utak, hanem a magas szintű harcművészeti gyakorlás egymást kiegészítő aspektusai.

Az értekezés arra tanít, hogy a külső erő (力, lì), a test edzettsége és a technikai forma mellett fontos a belső erő (勁, jìn), a qi (氣, qì), a szándék (意, yì), a légzés és a tudat művelése is. A mai gyakorló ebből felismerheti, hogy ugyanazt a mozdulatot egészen más minőségben lehet végrehajtani: pusztán izomerőből, vagy összehangolt testtel, ellazulással, szerkezettel, időzítéssel és szándékkal.

A legfontosabb felismerés talán az, hogy a „belső” nem azt jelenti, hogy a harcművészetben nincs fizikai munka, a „külső” pedig nem azt, hogy nincs benne tudatosság. A két fogalom inkább különböző hangsúlyokat jelöl a gyakorlásban. Ez a megközelítés a mai gyakorlót arra ösztönzi, hogy ne csak a formát és a technikát tanulja, hanem azt is vizsgálja, hogyan keletkezik az erő, honnan indul a mozdulat, hogyan kapcsolódik össze a test és a szándék, és miként válik a gyakorlásból valódi készség.

Ezért az értekezés ma is értékes: nem egyszerűen azt mondja meg, hogyan gyakoroljunk, hanem azt is, hogyan gondolkodjunk a gyakorlásról.

《論拳術內家外家之別》
A belső és külső irányzatú harcművészetekről

今之談拳術者,每云有內家外家之分。或稱少林為外家,武當為內家,在道為內家;或以在釋為外家,其實皆皮相之見也。名則有少林、武當之分,實則無內家外家之別。少林,寺也;武當,山也;拳以地名,並無軒輊。至竟言少林而不言武當者亦自有故。按少林寺之拳,門類甚多,名目亦廣,輾轉相傳,耳熟能詳。武當派則不然,練者既少,社會上且有不知武當屬於何省者,非余之過言也。浙之張松溪非武當之嫡傳乎?至今浙人士承張之緒者,何以未之前聞也?近十年來,人始稍稍知武當之可貴矣。少林、武當之一隱一現者其故在此。安得遽分內外耶!

Napjainkban a harcművészetekről (拳術 – quánshù) beszélők gyakran állítják, hogy létezik belső iskola (內家 – nèijiā) és külső iskola (外家 – wàijiā) szerinti felosztás. Egyesek a Shaolint (少林 – shàolín) külső iskolának, a Wudangot (武當 – wǔdāng) pedig belső iskolának nevezik; vagy a taoista (道 – dào) irányzatot belsőnek, míg a buddhista (釋 – shì) irányzatot külsőnek tekintik. Ez azonban valójában mind felületes szemlélet (皮相之見 – píxiàng zhī jiàn). Elnevezésben ugyan van különbség Shaolin és Wudang között, ám a valóságban nincs eltérés belső és külső iskola tekintetében. A Shaolin egy kolostor (寺 – sì), a Wudang pedig egy hegység (山 – shān); a harcművészeteket csupán a földrajzi hely alapján nevezték el, és nincs köztük rangbéli különbség (軒輊 – xuānzhì). Az, hogy végül miért emlegetik sokan a Shaolint, miközben nem beszélnek a Wudangról, sajátos okokra vezethető vissza. A Shaolin kolostor harcművészetének rendkívül sok ága (門類 – ménlèi) és számos elnevezése (名目 – míngmù) van, amelyek kézről kézre öröklődve széles körben ismertté váltak. A Wudang irányzat (武當派 – wǔdāng pài) esetében azonban nem ez a helyzet: a gyakorlók száma kevés, sőt a társadalomban akadtak olyanok is, akik azt sem tudták, melyik tartományban található a Wudang – és ez nem túlzás a részemről. A zhejiangi (浙 – zhè) Zhang Songxi (張松溪 – zhāng sōngxī) talán nem a Wudang közvetlen örököse (嫡傳 – dídchuán) volt? Akkor a zhejiangi emberek közül, akik Zhang örökségét (緒 – xù) folytatták, miért nem hallottunk korábban senkiről? Csak az elmúlt tíz évben kezdték az emberek lassanként felismerni a Wudang értékét. A Shaolin és a Wudang közötti eltérés – az egyik rejtve maradása, míg a másik felszínre kerülése (一隱一現 – yī yǐn yī xiàn) – ebben az okban gyökerezik. Hogyan lehetne hát ezt elsietve belsőre és külsőre osztani?

或謂拳術既無內外之分,何以形勢有剛柔之判?不知一則自柔練而致剛,一則自剛練而致柔,剛柔雖分,成功則一。夫武術以和為用,和之中知勇備焉。 余練拳術亦數十年矣。初亦蒙世俗之見,每日積氣於丹田,小腹堅硬如石,鼓動腹內之氣,能仆人於尋丈外,行止坐臥,無時不然。自謂積氣下沉,庶幾得拳中之內勁矣。彼不能沉氣於丹田小腹者,皆外家也。一日,山西宋世榮前輩,以函來約,余因袱被往晉。寒暄之後,因問內外之判,宋先生曰:

Egyesek megkérdezhetik: ha a harcművészetekben (拳術 – quánshù) nincs belső és külső felosztás, miért van különbség a formák és mozdulatok külső megnyilvánulásában (形勢 – xíngshì) a keménység és lágyság (剛柔 – gāngróu) tekintetében? Nem tudják, hogy az egyik út a lágyságból kiindulva éri el a keménységet (自柔練而致剛 – zì róu liàn ér zhì gāng), míg a másik a keménységből kiindulva éri el a lágyságot (自剛練而致柔 – zì gāng liàn ér zhì róu). Bár a keménység és lágyság elkülönül, a beteljesülés (成功 – chénggōng) egy és ugyanaz. A harcművészet az harmóniát / összhangot használja működési elvként (以和為用 – yǐ hé wéi yòng), és ezen harmóniában a bölcsesség és a bátorság (知勇 – zhī yǒng) egyaránt jelen van. Jómagam is több évtizede gyakorlom a harcművészetet. Kezdetben engem is megtévesztett a világi felfogás (世俗之見 – shìsú zhī jiàn): naponta gyűjtöttem a csít (積氣 – jī qì) a dantianbe (丹田 – dāntián), az alhasam kemény volt, mint a kő, és az alhasban lévő csí megmozdításával képes voltam embereket több méter távolságba (尋丈外 – xún zhàng wài) elrepíteni, s ez így volt járás, állás, ülés és fekvés közben, minden pillanatban. Azt gondoltam magamban, hogy a süllyedő csí felhalmozásával csaknem megszereztem a harcművészet belső erejét (內勁 – nèijìng). Úgy véltem, mindazok, akik nem képesek a csít a dantianbe és az alhasba süllyeszteni, mind a külső iskolához tartoznak. Egy napon a shanxi (山西 – shānxī) Song Shirong (宋世榮 – sòng shìróng) mester levélben hívott meg, én pedig összecsomagoltam a holmimat, és Shanxi tartományba utaztam. A szokásos üdvözlés és udvariaskodás (寒暄 – hánxuān) után megkérdeztem tőle a belső és külső iskola közötti különbségtételt (內外之判 – nèiwài zhī pàn). Song mester (宋先生 – sòng xiānshēng) így válaszolt:

寒暄之後,因問內外之判,宋先生曰:「呼吸有內外之分,拳術無內外之別。善養氣者即內家,不善養氣者即外家。故善養浩然之氣一語,實道破內家之奧義。拳術之功用,以動而求靜,坐功之作用,由靜而求動。其實動中靜,靜中動,本係一體,不可歧而二之。由是言之,所謂靜極而動,動極而靜,動靜即係相生,若以為有內外之分,豈不失之毫厘,差以千里。我所云呼吸有內外者,先求其通而已。通與不通,於何分之?彼未知練拳與初練拳者,其呼吸往往至中部而止,仍行返回,氣浮於上,是謂之呼吸不通。極其蔽則血氣用事,好勇鬥狠,實火氣太剛過燥之故也。若呼吸練至下行,直達丹田,久而久之,心腎相交,水火既濟,火氣不致炎上,呼吸可以自然,不致中部而返。如此方謂之內外相通,上下相通,氣自和順,故呼吸能達下部。氣本一也,誤以為兩個,其弊亦與不通等。子輿氏曰:『求其放心,放心收而後道心生。』亦即道家收視返聽之理。」

A szokásos üdvözlés és udvariaskodás (寒暄 – hánxuān) után megkérdeztem tőle a belső és külső iskola közötti különbségtételt (內外之判 – nèiwài zhī pàn). Song mester (宋先生 – sòng xiānshēng) így válaszolt: „A légzésnek (呼吸 – hūxī) van belső és külső felosztása, a harcművészeteknek (拳術 – quánshù) azonban nincs belső és külső megkülönböztetése. Aki jól táplálja a csít (善養氣者 – shàn yǎng qì zhě), az a belső iskola (內家 – nèijiā), aki nem jól táplálja a csít, az a külső iskola (外家 – wàijiā). Ezért az a kijelentés, hogy »helyesen táplálni a határtalan, tiszta csít« (善養浩然之氣 – shàn yǎng hào rán zhī qì), valójában megvilágítja a belső iskola legmélyebb titkát (奧義 – àoyì). A harcművészet működése az, hogy a mozgásból keresi a csendet (動而求靜 – dòng ér qiú jìng), a ülőmeditáció (坐功 – zuògōng) hatása pedig az, hogy a csendből keresi a mozgást (靜而求動 – jìng ér qiú dòng). Valójában mozgásban a csend (動中靜 – dòng zhōng jìng), s csendben a mozgás (靜中動 – jìng zhōng dòng) alapvetően egyetlen testet alkot (一體 – yī tǐ), nem szabad őket két külön útra választani. Ebből kiindulva: az úgynevezett »a csend eléri a végét, s mozgás keletkezik; a mozgás eléri a végét, s csend keletkezik« azt jelenti, hogy a mozgás és a csend egymásból születik (相生 – xiāngshēng). Ha azt gondolnánk, hogy van belső és külső felosztás, vajon nem tévednénk-e egy hajszálnyit, ami végül ezer mérföldes eltéréshez vezet (失之毫厘,差以千里 – shī zhī háolí, chā yǐ qiānlǐ)? Amikor azt mondom, a légzésnek van belső és külső oldala, az csupán annyit jelent, hogy először annak átjárhatóságára (通 – tōng) kell törekedni. Hol válik el egymástól az átjárható és az átjárhatatlan? Azok, akik még nem tudnak harcművészetet gyakorolni, vagy még csak kezdők, a légzésük gyakran csak a középső részig (中部 – zhōngbù) jut el, majd onnan fordul vissza. A csí a felső részben lebeg (氣浮於上 – qì fú yú shàng) – ezt nevezzük úgy, hogy a légzés nem átjárható (呼吸不通 – hūxī bù tōng). E hiányosság végső következménye az, hogy a vér és a csí ragadja magával az embert (血氣用事 – xuèqì yòngshì), erőszakossá és verekedőssé válik, ami valójában a túlzottan kemény és száraz tűz-csí (火氣 – huǒqì) miatt van. Ha a légzést úgy gyakorolják, hogy az lefelé áramoljon, egyenesen elkerülve a dantianig (丹田 – dāntián), akkor hosszú idő után a szív és a vese összekapcsolódik (心腎相交 – xīn shèn xiāng jiāo), a víz és a tűz kiteljesedik (水火既濟 – shuǐ huǒ jì jì). Így a tűz-csí nem csap fel lefelé törve (炎上 – yánshàng), a légzés természetessé válhat, s nem fordul vissza a középső résznél. Ezt nevezzük a belső és külső közötti átjárhatóságnak (內外相通 – nèiwài xiāngtōng), a fent és lent közötti átjárhatóságnak (上下相通 – shàngxià xiāngtōng), ahol a csí magától harmonikussá és szelíddé válik (氣自和順 – qì zì héshùn), így a légzés el tud jutni az alsó testrészbe. A csí alapvetően egyetlen dolog (氣本一也 – qì běn yī yě); ha tévesen kettőnek véljük, annak ártalma pontosan ugyanolyan, mintha nem lenne átjárható. Meng-ce (子輿氏 – zǐyú shì) mondta: »Keresd az elveszett elmédet (求其放心 – qiú qí fàngxīn), s miután az elveszett elme visszatér, megszületik a Tao-elme (道心 – dàoxīn).« Ez pontosan megegyezik a taoista »látás és hallás befelé fordításának« (收視返聽 – shōu shì fǎn tīng) elvével.”

余曰:「然則鄙人可謂得拳中之內勁乎?蓋氣已下沉,小腹亦堅硬如石矣。」

Én így szóltam: „Ha ez így van, vajon elmondhatom-e magamról, hogy megszereztem a harcművészet belső erejét (內勁 – nèijìng)? Elvégre a csí nálam már lesüllyedt (氣已下沉 – qì yǐ xiàchén), és az alhasam is kemény, mint a kő (小腹堅硬如石 – xiǎofù jiānyìng rú shí).”

宗先生曰:「否!否!汝雖氣通小腹,若不化堅,終必為累,非上乘也。」余又問何以化之?

Song mester (宋先生 – sòng xiānshēng) így felelt: „Nem! Nem! Bár a csí eléri az alhasadat, ha nem lágyítod fel / alakítod át ezt a keménységet (不化堅 – bù huà jiān), az végül teherré válik (終必為累 – zhōng bì wéi lèi), és ez nem a legmagasabb szint (非上乘 – fēi shàngchéng).” Én ekkor megkérdeztem: hogyan lehet ezt átalakítani?

先生曰:「有若無,實若虛。腹之堅,非真道也。孟子言:『由仁義行,非仁義行也』。《中庸》極論『中和』之功用。須知古人所言,皆有體用。拳術中亦重中和,亦重仁義。若不明此理,即練至捷如飛鳥,力舉千鈞,不過匹夫之勇,總不離夫外家。若練至中和,善講仁義,動則以禮,見義必為,其人雖無百斤之力,即可謂之內家。迨養氣功深,貫內外,評有無,至大至剛,直養無害,無處不有,無時不然,卷之放之,用廣體微。昔人云『物物一太極,物物一陰陽。』吾人本具天地中和之氣,非一太極乎。《易經》云:『近取諸身,遠取諸物。』心在內而理周乎物,物在外而理具於心,內外一理而已矣。」

Song mester így felelt: „Ami van, az olyan, mintha nem lenne; ami teli, az olyan, mintha üres lenne (有若無,實若虛 – yǒu ruò wú, shí ruò xū). Az alhas keménysége nem az igazi Út (非真道 – fēi zhēn dào). Meng-ce mondta: »A emberségből és az igazságosságból kiindulva cselekedni, nem pedig az emberséget és az igazságosságot gyakorolni« (由仁義行,非仁義行也 – yóu rén yì xíng, fēi rén yì xíng yě). A Középszer alkalmazása (Zhongyong) pedig részletesen tárgyalja a »középpont és harmónia« (中和 – zhōnghé) működését. Tudni kell, hogy amit a régiek mondtak, annak mind megvan az alapja és alkalmazása (體用 – tǐ yòng). A harcművészetben is fontos a középpont és harmónia, ahogy az emberség és az igazságosság (仁義 – rényì) is. Ha valaki nem érti ezt az elvet, még ha olyan gyorsra is gyakorolja magát, mint a repülő madár, vagy képes ezer jin súlyt megemelni, az nem több, mint egy egyszerű ember nyers ereje (匹夫之勇 – pǐfū zhī yǒng), és végső soron nem lép túl a külső iskolán. Ám ha valaki eléri a középpontot és harmóniát, érti az emberséget és igazságosságot, mozdulatait az illendőség (禮 – lǐ) irányítja, és a helyest látva azonnal cselekszik, az az ember – még ha nincs is száz jinnyi ereje – már belső iskolásnak nevezhető. Amikor a csí táplálásának munkája elmélyül (養氣功深 – yǎng qì gōng shēn), az átjárja a külsőt és a belsőt (貫內外 – guàn nèiwài), eltünteti a van és nincs közötti határt, a leghatalmasabbá és legkeményebbé válik (至大至剛 – zhì dà zhì gāng), egyenesen táplálva károsodás nélkül (直養無害 – zhí yǎng wú hài); Sehol sincs, ahol ne lenne jelen, és nincs pillanat, amikor ne így lenne. Összegöngyölve rejtett, kiterjesztve határtalan; alkalmazása széles körű, lényege finom. A régiek mondták: »Minden dologban jelen van egy Taiji, minden dologban jelen van egy Yin-Yang« (物物一太極,物物一陰陽 – wù wù yī tàijí, wù wù yī yīnyáng). Benne él-e bennünk az ég és a föld középpontjának és harmóniájának csíje? Vajon ez maga nem egy Taiji? A Változások könyve (Yijing) mondja: »Közelről a saját testünkből meríteni, távolról a külső dolgokból meríteni« (近取諸身,遠取諸物 – jìn qǔ zhū shēn, yuǎn qǔ zhū wù). A szív/elme belül van, de elve áthatja a dolgokat; a dolgok kívül vannak, de elvük megvan a szívben/elmében. A külső és a belső egyetlen elv csupán.”

余敬聆之下,始知拳道即天道,天道即人道。又知拳之形勢名稱雖異,而理則一。向之以為有內外之分者,實所見之不透,認理之未明也。 由是推之,言語要和平,動作要自然。吾人立身涉世,處處皆是誠中形外,拳術何獨不然。試觀古來名將,如關壯繆、岳忠武等,皆以識春秋大義,說禮樂而敦詩書,故千秋後使人生敬仰崇拜之心。若田開強,古冶子輩,不過得一勇士之名而已。蓋一則內外一致,表裡精粗無不到,一則客氣乘之,自喪其所守,良可慨也。

Mély tisztelettel hallgatva e szavakat döbbentem rá, hogy a harcművészet útja (拳道 – quán dào) nem más, mint az Ég útja (天道 – tiān dào), az Ég útja pedig az Ember útja (人道 – rén dào). Megértettem azt is, hogy bár a harcművészeti formák és elnevezések különböznek, az elv maga egy és ugyanaz (理則一 – lǐ zé yī). Korábbi feltételezésem a belső és külső iskolák felosztásáról csupán a felületes látásmódomból (所見之不透 – suǒjiàn zhī bùtòu) és az alapvető elv meg nem értéséből (認理之未明 – rèn lǐ zhī wèimíng) fakadt. Ebből kiindulva: a beszédnek békésnek és kiegyensúlyozottnak (和平 – hépíng), a mozdulatoknak pedig természetesnek (自然 – zìrán) kell lenniük. Amikor az ember megállja a helyét a világban, minden téren a belső őszinteség nyilvánul meg kívül (誠中形外 – chéng zhōng xíng wài) – miért lenne ez másképp épp a harcművészetben? Vegyük csak szemügyre a történelem nagy tábornokait, mint Guan Zhuangmou-t (關壯繆 – guān zhuàngmiù, Guan Yu) vagy Yue Zhongwu-t (岳忠武 – yuè zhōngwǔ, Yue Fei): ők mind ismerték a Tavasz és Ősz krónika nagy igazságait, tisztelték a rítusokat és a zenét, s nagyra becsülték a klasszikus költészetet és írásokat. Ezért váltanak ki tiszteletet és csodálatot az emberekből évezredek múltán is. Ezzel szemben az olyan alakok, mint Tian Kaijiang (田開強 – tián kāiqiáng) vagy Gu Yezi (古冶子 – gǔ yězǐ), nem szereztek többet az egyszerű vakmerő harcos (勇士 – yǒngshì) hírnevénél. Mert az előbbieknél a belső és a külső egységben volt (內外一致 – nèiwài yīzhì), a felszín és a mély, a finom és a nyers egyaránt kiteljesedett nála. Az utóbbiakat viszont elragadta a vakmerőség és a pillanatnyi hév (客氣 – kèqì), s ezzel maguk pusztították el saját tartásukat – ami igazán szomorú és tanulságos.

宋先生又云:「拳術可以變化人之氣質。」余自審尚未能見身體力行,有負前輩之教訓。今值江蘇省國術館有十八年度年刊之發行,余服務館中,亦即兩載,才識淺陋,尸位貽譏,故以聞之前人者略一言之,以志吾愧。

Song mester így szólott továbbá: „A harcművészet képes megváltoztatni az ember alkatát és jellemét (變化人之氣質 – biànhuà rén zhī qìzhì).” Önvizsgálatot tartva úgy érzem, jómagam még nem voltam képes ezt a gyakorlatban is teljesen megvalósítani (身體力行 – shēntǐ lìxíng), s ezzel cserbenhagytam a felmenők és elődök tanításait (有負前輩之教訓 – yǒu fù qiánbèi zhī jiàoxùn). Most, hogy a Jiangsu Tartományi Guoshu Intézet (江蘇省國術館 – jiāngsū shěng guóshù guǎn) kiadja a tizennyolcadik évi évkönyvét, s jómagam is már két éve szolgálok az intézetben – csekély tudásom és hiányos műveltségem miatt méltatlanul töltve be a tisztségemet (尸位貽譏 – shīwèi yíjī) –, lejegyeztem mindazt, amit az elődöktől hallottam, hogy ezzel is megörökítsem saját szégyenemet és alázatomat.

[Ez az írás az 1929-es Jiangsu Tartományi Harcművészeti Intézet (江苏省国术馆, ma Nemzeti Művészetek Intézete)látott napvilágot, bár kiadványában nem szerepelt. Azonban fennmaradt a későbbi könyvekben való felvétel okán főleg Sun lányának köszönhetően.]

Elsődleges források

Eredeti kínai klasszikusok

… amelyeket Song Shirong mester és Sun Lutang közvetlenül idéz (klasszikus kanonikus művek):

Forráskiadvány

Ahol az írás először megjelent

Sun Lutang saját teoretikus főművei

  • A Xingyiquan tanulmányozása (形意拳學 – Xíngyìquán Xué – 1915).
  • A Baguaquan tanulmányozása (八卦拳學 – Bāguàquán Xué – 1917).
  • A Taijiquan tanulmányozása (太極拳學 – Tàijíquán Xué – 1921).
  • A harcművészet elveinek igaz magyarázata (拳意述真 – Quányì Shùzhēn – 1924).

❀ ❀ ❀

Köszönetet mondunk minden barátunknak, mindazon szerzőknek, tanítóknak, buddhistáknak és harcművészeknek, akik hozzájárultak a harcművészet-történeti-, buddhista-, bölcseleti és egyéb tanításokkal, írásokkal, tanulmányokkal, jegyzetekkel minden érző lény tanításához és tanulásához. Buddhák és Mesterek tanításait megosztani érdem, mindezen érdemeket felajánljuk az összes Buddháknak. A Xing Long Tang elfogulatlan, pártatlan, szektarianizmustól mentes elv alapján törekszik a Dharmát, a Chan hagyományvonal tanítását, a harcművészeti stílusok történeteit megosztani. 武林一家! 阿弥陀佛!

各位朋友, 作者, 老师, 佛教徒和功夫爱好者, 请允许我向你们表示感谢, 感谢你们一直以来用功夫, 历史, 佛教, 哲学和各类教学, 文章, 研究和教义, 对教学和学习的支持。分享佛教和大师的教义非常有价值, 我们以此恭敬诸佛。《醒龙堂》 将依据不偏依, 不分宗派的原则努力分享佛法, 传承佛教思想和传统功夫。

Xiao Feng Cserkész Gábor Mester @ Xing Long Tang | 2026.09 v2
Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 licenc alkalmazásával

forrás: https://www.rgm.hu/index.php?mid=187

Tudtad, hogy a rizskeksz látványa nem csillapítja az éhséget? Kapcsolódj be a gyakorlásba te is! Taichi, chikung oktatásról itt, aktuális események itt és fb-on itt, online kurzusok az online e-learning felületen itt.

Tetszett? Ne maradj le a folytatásról! További epizódok a Interjú mesterekkel, a taichi tradíció cikksorozathoz:

  1. rész: A Taiji boksz titkai, beszélgetés Tian Shou Lin mesterrel
  2. rész: A taijiquan gongfu kifejlesztése, beszélgetés Yang Zhenduo (YZD) és Yang Jun (YJ) mesterekkel
  3. rész: Mi a „Tàijí”? Egyáltalán hogy fejezik ki ezt a Tàijíquán nyelvén? Feng Zhiqiang mester gondolatai a Taijiquan-ról
  4. rész: 13 kérdés Huang Sheng-Shyan mesterhez
  5. rész: A belső és külső irányzatú harcművészetekről Sun Lutang mestertől
Visits: 1891 | Today: 0 | Total: 337372

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük