A test elszennyeződhet az anyagcsere melléktermékeitől, kémiai vagy más mérgező anyagoktól. Régen még ételt ettek és szart szartak, manapság már sok szart is eszünk, gondolj csak a gyors kajákra, feldolgozott mű élelmiszerekre és élelmiszeripari adalékanyagokra, egyre hosszabb a lista egy termék összetevőit olvasva. E szennyeződések a tudati tisztaság akadályai lehetnek, mert ugye a nem megfelelő állapotban tartott test lehúzza annak szellemét, ez igaz a külső állapotra is, milyen kondiban vagy, ez látszik kívül is, de a belsőre is, hogy az milyen állapotban van, ez ugyan nem látszik, de vannak jelei. A tisztító gyakorlatok segítik a test természetes tisztító funkcióit a méreganyagok eltávolításában, ilyen tisztító technikák vannak az orr, arcüreg, torok, gyomor, vékony-, vastagbél és a tüdő tisztítására, az eredmény a közérzetben is önmagáért beszél.
A modern orvostudomány kevesebb hangsúlyt fektet a test belső ökológiájára, a tisztulásra és a belső folyamatokra irányuló érzékenységre. A külső jelek több figyelmet kapnak, ha egy beteg pl pattanásos vagy kiütéses a hangsúly a külső kezelésen van, ahelyett hogy a szervezet mögöttes zavaraira figyelnénk. Az elnyomott tünetek más formákban újra előbukkannak, például egy elnyomott ekcéma asztma formájában jöhet elő. Másfelől pl. illatszerekkel, kozmetikai szerekkel akarunk kívül szagokat elnyomni, holott sokat segítene, ha belülről pucolnánk ki a nem kívánatos szagok forrását. Sok példát lehetne még mondani a kinn s benn felborult vizonyára.
Testünk belsejének figyelmen kívül hagyása a betegségekhez való hozzáállásunkkal kapcsolatos. A modern ember meggyőződése, hogy a betegségek kívülről jönnek mikroorganizmusok formájában, és nem figyel arra, hogy a belső környezet el van hanyagolva és ez hogyan járul hozzá a betegség kialakulásához. A probléma az, hogy az ember ebben a történetben mellékszereplő, mondhatni nem tehet róla, ha beteg. A betegséget külső organizmus okozta és a megoldás rá egy külső szer, egy megfelelő gyógyszer, de hol vagyok ebben a történetben én? Lemondok a felelősségemről és a jelentőségemről. Ez a szemléletmód nemcsak a fizikai betegségekre igaz, hanem pszichomentális alapú tudati zavarokra is. Például, ha rossz a kedvem, aminek az oka természetesen valaki más, akkor beveszek egy kedélyjavítót, ha nem tudok aludni beveszek egy altatót, ha nem tudok felkelni iszok egy kávét, ha fel vagyok pörögve nyugtatót veszek magamhoz, ha fáradt vagyok, akkor meg energizáló, feldobó szert. Mindezen tudattalan berögződések során a figyelmünk elfordul a belsőnkről, önmagunkról a külvilág illetve külső szerek irányába, mert ott véljük felfedezni az okokat és a megoldásokat is. De ha ez így lenne, akkor az egyre több gyógyszer felfedezése után egyre kevesebb beteg ember lenne, a modern orvostudomány is felfigyelt rá, hogy ez nem vezet célra kielégítő módon, és a betegségek érzelmi tudati okaira kezd egyre inkább odafigyelni, ez az ún. pszichoszomatikus betegség modell, amely sajnálatos mód még mindig nem elég elterjedt szemléletmód.
Testünk feletti tudatos figyelmet és a kontroll képességet fokozatosan ki lehet terjeszteni. Ez egyrészt teret nyit a még automatikus vagy reflex szerű működéseink, programozottságunk megfigyelésére, később annak felülírására. Másrészt jobban reflektálni tudunk a domináns érzelmeinkre, mentális folyamatainkra, azaz önmagunkra.
A tai chi és chi kung, mint testtudat módszerek ebben a belső és külső munkában is remek támpontokat adnak, hiszen az egyik alapelv – az ami kinn az benn – könnyen kiterjeszthető ebbe az irányba is.
Tudtad, hogy a rizskeksz látványa nem csillapítja az éhséget? Kapcsolódj be a gyakorlásba te is! Aktuális programok itt, fb események itt, online kurzusok az online e-learning felületen itt.
Sápi Ádám, 2014-02, további írásaim